Megérkezett az Érkezés és bedarált. Tisztázom, hogy lányom van így az átélés további muníciót kapott és a film során nem csak megsebzett, mint az Interstellar, hanem 2x is eltalált. Mindig vár valamit az ember egy filmtől és jó érzés, ha többet kap, de itt nem lehetett felordítani a végén, mint a Hihetetlen Családban a biciklis kisfiú, hogy "Pontosan erre vártam!". Nem többet, hanem egészen mást kaptam. A nézőközönség csacsogása és ropogtatás azonnal abbamaradt a film kezdetével és így is maradt végig, a villany felkapcsolásával pedig visszatérés a való világba, és szembesülés, hogy nem csak Én küszködtem méltóságom megőrzésével a könnyek visszatartásával. Kérdéssel ülsz be a vetítő terembe és várod a választ, ha megtehetném sem pörgetném, mert bár nem akció dús, de szép amit látok, érdekes amit látok, jó nézni, izgalom van, adrenalin... ellenben szüntelen motoszkál az érzés: mi lesz már! haladjunk! kíváncsi vagyok! tudni akarom! Aztán a válaszok jönnek szép lassan, hogy összeálljon a kép. Az mennyire kielégítő az egyéni megítélés kérdése és végül nem is lényeges, mert a válasszal egyben kapsz egy újabb, sokkal nehezebb kérdést amit vihetsz magaddal házi feladatnak, hogy hamar ne tudj elaludni... Te vajon mit tennél? Egyértelműen lehengerlő alkotás, ritkaság az ilyen film, ami igazán aktiválja az elmét, ha fizikailag lehetetlen is, bele tudsz gondolni, erre bizony képes vagy, és ez csodálatos dolog. Jövőre díszdobozos blu-ray-en kerül a vitrinembe, ami nálam azt jelenti, ha pontoznék akkor 10/10.