Roland Emmerich hozza a kötelezőt, vizuálisan felmondja a történelem leckét Midway-ről.

A II. világháború sorsdöntő tengeri ütközete kapott egy látványfilmet az egyik legnagyobb látványfilmestől. 1942. június 4 és 7 között az Egyesült Államok Haditengerészete összecsap a Japánokkal és Pearl Harbour után fél évvel újfent felborulnak az erőviszonyok. Lesz olyan néző,  aki pontosan tudja mi fog történni, olyan is aki előtte utánaolvas, mert nem tiszta, de talán kevesen vannak, akik rábízzák magukat a filmre. Roland Emmerich alkotása nem bíz semmit a véletlenre, a felvezető mondatok után Pearl Harbour-tól indít. A helyzetet gondosan felépíti, még a szereplők is helyükre rakhatók, bár a pilótáknál már sok az egyforma arc. Különleges megoldás, hogy a japán, azaz a film szemszögéből ellenséges oldal is részleteiben bemutatásra kerül és nem ellenszenvesen. Lebombázzák Pearl Harbour-t, Amerika visszavág gyorsan még Midway előtt. A közönség fel is van készítve mi lesz Midway-nél. Pontosan a várt dolgok történnek, de odaérve már láttunk minden többször is, pusztán nem ennyire elnyújtva. Az ember gyakorta belezavarodott ki-kivel van, a fő macsó pilótán (Dick Best) kívül igazából mindenki más díszlet az óriás csatában. A csatatéren túl a szokásos izguló tekintetek, illetve bátorító, moralizáló, hazafi párbeszédek garmadája. Christopher Nolan Dunkirk című filmje jó példa itt, hogy a kevesebb több. A légi ütközeteknél a műtermi érzet ezúttal alap. Rátesz erre egy lapáttal, laikus számára is, a légi parádéba illő manőverek. A Midway felmondja a történelem leckét pontról pontra, ehhez grandiózus képsorokat használ. Izgulni lehet a hősökért, de mélyebb hatást nem igazán ér el. Háborús látványfilm és annak jó.

ELŐZETES:

POSZTEREK: