Luc Besson Annája nem egy John Wick, de a Vörös Veréb-nél jóval tehetségesebb.

Divatmodellt bedobni főszereplőnek merész húzás, de az orosz Sasha Luss állja a sarat és a történet szempontjából optimális választás, hiszen a folyamatos párhuzamba vonható Vörös Veréb esetében Jennifer Lawrence se nem orosz se nem balerina alkat. A főszereplőt egyébként Luc Besson korábbi filmjében már láthattuk, ugyan a Valerian és az ezer bolygó városában teljesen elmaszkírozva.  Anna a semmiből jött, de okos és csinos, így a KGB-nek optimális fegyver. Az egyetlen baj vele, hogy ő ezt átmenetileg gondolja, a KGB ellenben mindhalálig. A rendező és forgatókönyvíró nem kíméli a nézőt, ugrálgatunk az időben, mint a kenguru, ami egyszer-kétszer még eredeti, majd ötször-hatszor már egyedi stílust kölcsönöz, de picit bosszantót. Pontosan az van meg benne ami a nagy várakozással megelőzött Vörös Verébből hiányzott. A fordulatos kémes cselekmény mellé itt megkapjuk moderáltan az erotikát, a véresebb bevetéseket és végre igazi palimadár férfiakat. Elborultabb és fantáziadúsabb a történet és ettől piszok szórakoztató. A főhős mellé berakott karakterek szintén sokat adnak az elégedettség érzethez különösen Helen Mirren KGB-s anyatigrist vinném haza a filmes gyűjtemény polcra matrioska baba kiadásban. A hab a tortán a két bevetés közötti modell világba csöppenés, ami kicsit megtöri a kémfilm hangulatot, de véleményem szerint kellemesen. Anna darálja a férfi biztonsági emberek tucatját, de John Wick nyomába nem ér, aki viszont picit csalódott a Vörös Verébben, annak itt a hiánypótlás.

ELŐZETES:

POSZTEREK: