Az eddig megtekintett Oscar filmek közül A víz érintését vártam a legjobban, mert a fantasy világba szeretek elmerülni, és lehet ez okozza pici hiányérzetem. A Három óriásplakát érzelmileg szétcincált, a Fantomszál a szerelmet sokkal összetettebben mutatta be, ellenben a mélyvízi búvárkodás Guillermo Del Toro emberi béka szörnyével csak megtörtént és kész. A rendező a Faun labirintusának receptjét használja, mégpedig létező világunk régebbi korába ültet egy mesevilágot. Az eredmény egy gyönyörű film, bájos hangulattal, amit elképesztő alakítások biztosítanak mind a néma hősünk mind az ügyeletes gennyláda oldaláról, illetve kellemes filmzene támogatja az elejétől a végéig. A történet azonban nem hoz fordulatot, egyértelműen kiszámítható, és valljuk be a különleges szerelmi szállal igencsak nehéz azonosulni, mert akárhogy szépítjük a férfi egy béka, és nem lövök le poént ha leírom, nem fog jóképű herceggé változni egy csók után. Az egyetlen, és egyben a legbátrabb húzás, hogy kicsit is emberinek tűnjön ez a románc, a szexualitás nem elfelejtése és ábrázolása, e nélkül inkább gazdi és háziállat kapcsolatról beszélnék és nem szerelemről. A 60-as évekbe ültetéssel szinte minden kellemetlen téma egy-egy szereplőn keresztül érintésre kerül, kezdve a női elnyomással, a rasszizmuson át , a homoszexualitással bezárólag, de még a szexuális zaklatás témája is felvillan a teljesség kedvéért, ami így együtt talán erőltetettnek hat. Persze támogatja a ki szörny, aki úgy néz ki, vagy aki úgy viselkedik kérdést, illetve a tennünk kell valamit és lázadjunk motivációt, továbbá az elfogadás fontosságát, mégis számomra túl sok. Bármennyire is tetszik Del Toro világa minden egyes filmjében, ha lenne képtelen szerelem kategória az Oscar díjak között, Én idén a Testről és Lélekről-nek adnám a szobrot.