Fiatalok és szerelmesek, hát induljunk a nagyvilágba egy kocsival ami túl drága Nekünk és egy tervvel ami nem létezik. Édes romantikus álom, de ehhez kell egy kocsi ami nem feltűnő és egy pontosan kidolgozott terv a bankrabláshoz. Jókora ellentét és a Nyomd, bébi, nyomd kiválóan használja, zenét kever alá és stílust teremt. A Kaliforniai álom szintjét súrolják a romantikus zenés jelenetek, az utca és a mosoda enyhén musical háttérré alakul, de olvadozni csak pillanatokra lehet, mert ott lebeg a levegőben mikor sül el újra egy fegyver. Semmi gond nincs a durrogtatással, mert az is ütemre történik, így egy véres leszámolás ami akár ásításra is késztethetne annyira vagány, hogy azt kívánod jó lenne még pár túlélő akire lehetne lőni. Ugrándozik a film és bennem az érzések, olvadozok, izgulok, lenyugszom és újra feszült leszek, mert Baby (Ansel Elgort) zenére táncolgat szerelemből egyenesen a háborúba majd vissza.  Bajtársai kemény arcok. Egy Bonni és Clyde, egy fenegyerek (Jamie Foxx) és a kimért de kegyetlen Doc (Kevin Spacey),  mind-mind nagyszerű karakterek, élvezet nézni őket és filózni vajon mi jár az agyukban, vajon mi lesz a következő lépésük. A balhé előtti eligazításokat minek mutatni lássuk az akciót, de ezekkel az arcokkal talán ezek még jobb pillanatok, mint maga a rablás vagy menekülés. Helyenként túlzásokba esik a film, de nem lépi át a zavaró határt, legyen szó humorról vagy fordulatról. Egy másik filmben azt mondanám „ne már” itt azt mondom „de jó”, teszem mert a megteremtett páratlan hangulat simán megengedi. A következő balhé terve szerintem ez legyen: jegyfoglalás, padló gáz (driftelni nem kell), irány a klimatizált moziterem és hagyni, hogy Baby nyomja, mert jól nyomja.