Deadpool ott folytatja ahol abbahagyta nem lett "vérszegényebb" egy pénzügyi- és közönségsikert követő kötelező folytatással. Filmesen szólva minden út idevezetett, ugyanis Ryan Reynolds "magáévá tette" végleg Wade Wilson karakterét, azzá vált akinek született, és nincs visszaút. Van az a humor aminek okán messze kerülöm a vígjátékokat ezt nevezzük most alpári humornak. Deadpool humorának 50%-a alpári 50%-a képregényes vagy filmes kikacsintás. A második ötvennél hangosan kacagok az első ötvennél nem, aztán mégis eljutunk arra az abszurd alpári szintre, hogy a könnyem is kifolyik. Véleményem szerint émelyítően sok ez a DP is, de megvett kilóra pont mint az első része. A nagyobb büdzsé látszik, nagyobb a látvány, de nem akar többnek látszani, viszont belefért még a pénzbe a csapat is, a semleges nemű X-FORCE. A tagokat nem sorolom, egytől egyig parádésat alakítanak, kiemelem Dominó karakterét, akinek szuperképessége talán az egyik legjobb fricska ebben a fricskadömpingben. A titkos ász a pakliban a romantika, ami annyira erősre sikeredett, hogy nem is értem. Az erős zene választás (All out of love) vagy a véráztatta bunkó keret emeli ki ennyire ezt a vonalat, tényleg keresem a magyarázatot, de itt ez is működik. A film végére fő hajtás jár Reynolds-nak ki életét és karrierjét adta e szerep sikeréhez és egy újabb szuperhős franchise biztos beindításához.

Az ember megnézné a saját gyerekét egy idegen szemével, hogy elfogultság mentesen valójában mennyire szép, ezt is meg kéne nézni kevésbé beavatott szemmel, valójában mennyire vicces. Én nem tudom megtenni, de pár héttel a Bosszúállók: Végtelen háború izzasztó érzelmi hullámvasútja után, ez a könnyed nevetgélős felüdülés pont jókor van jó helyen a moziban.