A nézőtér soraiban a film alatt olyan csengőhangok szólalnak meg, amiket nem csak 10 éve nem állítottam be, de már nem is tudja a telefonom. Egészen más a közönség, mint hétről hétre a premiereken. Jézus történetét láthattuk sok formában a vígjátéktól kezdve a véresen megrázó Passióig, de 2018. Húsvéthétfőn a történet a lehető legaktuálisabb újrafeldolgozása vitathatatlanul illő program. Merész fordulatokra vagy az izgalomtól elröppenő időre nem kell számítani, hiszen a történet adott, a kérdés csak az mi kerül bele a 2 órába és mi nem, ami kimarad, azt pedig úgyis tudjuk… vagy nem. Van hívő és nem hívő, ellenben a hívőnek sok fokozata létezik. Én valahol a sor végén kullogok, tehát tudok ezt-azt, hogy teljesen ne vesszek el a sötétségben. Eme tudás arra volt elég, hogy Joaquin Phoenix Jézusát teljesen elfogadjam, tanításait meghallgassam, és a gyomrom összeszoruljon amikor időnként az emberi bűnök töltik ki a vásznat. A főszereplő azonban ebben a feldolgozásban nem Jézus. Mária Magdolna a középpont és nem semmi az egykori tetovált lány Lisbeth Salander-t azaz Rooney Mara-t egy szentlelkű szerepben viszontlátni. A mai női főhős trendekhez igazodva egy bibliai karakterrel beleszőtték a női egyenjogúságot az amúgy széles körben ismert történetbe ezzel különleges új ízt adva neki. A legizgalmasabb kérdés, miért éppen 2018-ban és nem előtte, amire a film történelemkönyv szintű diplomatikus választ ad a végén. Ki mennyire fogadja el, hogy valóban így történhetett-e az már hit kérdése.