A játékadaptációk, a korábbi Tomb Raider filmek és az előzetesek alapján kicsit aggódtam. Már nyugodt vagyok. A sírrabló csodanő története ezúttal teljesen vállalható, és azt végkép nem gondoltam, hogy még olyat is mondanak nekem a mozi után, hogy "tökre várom a folytatást". A két évtized alatt a játék stílusa és grafikája változott és ennek megfelelően Angelina Jolie-t is korunk sportos női ideáljára cserélték, de sokkal nagyobb eredmény, hogy nem annak rendeltetik alá minden jelenet, hogy testi adottságaival és "felfallak" tekintettel letudja a Lara Croft mítoszt. Villan persze a kockahas, feszülnek az izmok, de közben két órán át annyit kap a főhősnő, hogy szívből szurkolunk jusson már haza végre szerencsétlen. Bizony eredettörténetről van szó azaz biciklifutárból lesz másnapra kalandor, így bár ügyesen feltalálja magát a dzsungelbe azért bénázik és szépen fejlődik. Izgulni lehet érte a hajmeresztő helyzetekben, és az életveszélyben spontán eldurrantott "ez most komoly" szöveget elengedve vagy parancsként felfogva átlehet szellemülni a kalandor létbe. Látvány és szórakozás filmként, videojáték feldolgozásként kiválóan hozza a hangulatot, az előd Tomb Raider filmeket pedig simán kitörli... a lomtárból is.