Vélekedés - Kong: Koponya-sziget
"Hatalmas" szórakozás
Diplomatikusan az óriások Királyának visszatérése a moziba az elvártnak megfelelően sikerült. Nem volt olyan régen Peter Jackson filmje, hogy hiányzott volna, de az előzetesek ígéretének eleget téve azért újításban bővelkedett. A történet klasszikus elemeiből néhányat meghagytak, köztük természetesen az óriás majmot, megtoldották misztikus szörnyvilággal, és kiszínezték a vietnámi háborús filmek hangulatának az átültetésével. Nem kizárólag az Apokalipszis most és a Szakasz filmekből szemezgettek ötleteket, Nekem beugrott a 300 is, és volt amikor az Avatar Pandora bolygóján éreztem magam. De összeállt. A filmzene klassz, végre nem kell órákat várni susogó erdővel, meg óriás lábnyommal és sejtelmes zenével, hanem szól a Black Sabbath a hatalmas Kong meg ott álldogál a sziget közepén, ennyi. Az egyetlen dolog ami kizökkentett, az Tom Hiddelston kigyúrt karaktere, ami Loki miatt sehogy sem tudott részemről beilleszkedni, de lehet túl sok Marvelt nézek, és persze az ilyen szörnyes-menekülős filmek szokásos kiszámítható és mosolyogtató mozzanatai. Utóbbiak megléte azért sajnálatos, mert rengeteg csodaszép, művészi kamera beállítás és jelenet is van, de +1 és -1 az pont 0. A látványvilág… Kong a helikopterek ellen hibátlan, de Kong a szörnyek ellen sem volt soha még ilyen szép, a Kong Samuel L. Jackson ellen is jól néz ki, és nem csak az akciók meg a lények, de a környezet is első osztályú. Egyértelmű, hogy az ilyen „nagy” dolgok, mint a King Kong, ha New York-ban van, vagy a Koponya-szigeten, akkor is a nagyvászonra valók. A végén pedig a stáblistát végig kell ülni, mert van jelenet, ugyanis aki nem tudná újabb univerzum építés zajlik és a Kong: Koponya-sziget már a II. rész volt.