Hajaj! Nem egyszerű film. Tom Ford neve nem volt ismerős, de most bevésődött és sürgősen pótolni fogom az Egy egyedülálló férfi című első művét. A nyitó képsorok zavarba ejtőek, de egy huszárvágással lezárták a mellettem ülőkkel való értekezést más filmekről és az érdeklődés végig fent maradt. Szerintem dráma a film és nem thriller, ezért óriásit tévedtem a várakozásaimmal és pozitívan csalódtam. A steril ürességet, a nyomasztó szürke életet egy könyv lapjainak erőszakos és koszos története színezi, de melyik a jobb, ha a rossz dolog egyértelmű és pontosan körülhatárolható, vagy a rossz bizonytalansága. Szerintem nincs olyan ember aki a film és a szereplők kiváló párbeszédei által feltett kérdések esetén ne tudna magára ismerni… fiatalon hogy gondolkodsz, lázadsz, ellentmondasz, változol, rossz döntéseket hozol, megalkuszol, bátor vagy éppen túl gyenge vagy, a bosszú pedig nem édes, hanem keserű. Amy Adams és Jake Gyllenhall remekül játszanak akár a mellék szereplő Michael Shannon és a Bosszúállók 2-ből Aaron Taylor-Johnson, ő például rémálmaiban fog megjelenni ezentúl, félelmetes. Utánaolvastam a rendező a divat világából érkezett, így a galéria tulajdonos Susan életének ábrázolás nem meglepő, és kiválóan kontrasztos Tony Texasi kalandjával, a regény címe amiből a forgatókönyvet a rendező maga írta: Tony and Susan. Róluk szól ez a kesze-kusza történet amit egyszer megnéztem, többször semmiképpen, mert nyomasztó érzéseket hagyott maga után, egyszer viszont látni kellett, mert igen jó film.